szimplasztorik

Barátok közt? Anettka? Tesco? Burgess.

Anthony Burgess: Egy tenyér ha csattan

Talán még a sarki közértben is találunk valakit, aki már hallotta ezt a nehezen elfelejthető regénycímet. Lépjünk is azonnal a következő szintre: tudjuk-e, hogy ez egy zen koan? Feltehetően nem, azt meg főleg nem, mi az a koan. Nos, a koan olyan zen okosság, amivel Tarantino szereti filmjeiben megszórni a gyanútlan nézőt. Példa a zen koanra:

Egy nap Chuang Tzu és egy barátja a folyó mellett sétált. "Nézd, ahogy úsznak a halak," mondta Chuang Tzu, "Igazán jól érzik magukat!"
"Te nem vagy hal," válaszolta a barátja, "így nem tudhatod, hogy jól érzik-e magukat."
"Te nem vagy én," mondta Chuang Tzu, "Honnan tudod, hogy nem tudhatom, hogy a halak jól érzik magukat?"

Következésképpen, ha két tenyér hangja csattanás, milyen hangot ad ki egy tenyér, ha csattan? Na, ez a zen koanban megfogalmazott létkérdés.

Burgess itt sem kímél senkit, nem teszi azt sem az Enderby-sorozatban, sem a Gépnarancsban, nem könyörületes sem szereplőivel, sem a társadalommal, sem saját olvasóival szemben. Legalább öt tenyér csattan egyszerre. Mi értelme az irodalomnak azon túl, hogy egy használtautó-kereskedő, aki ránézéses alapon jegyez meg egész lexikonokat, tévévetélkedőn egy rakás pénzt nyer irodalmi kérdésekből? Mi értelme ebből a pénzből elmenni New Yorkba, ahol úgyis csak emberek meg házak vannak, mint a vidéki Angliában? Mi értelme van egy olyan ostoba, nercbundás lénynek, mint a felesége, aki elmeséli nekünk a történetet? Mi értelme van a használtautó-kereskedő halálának? Életének? Komolyabban kicsúszhat alólunk a talaj, ha valóban beleéljük magunkat Burgess regényébe, hiszen bizonyos olvasatban a teljes reménytelenséget sugározza: bár most nem jó, és hisszük, hogy jobb lehet, amikor bekövetkezik, kiderül, nem lenne jobb teljesen másképp sem.