szimplasztorik

DREI BUCHEN

Alapszavakban tudok mindössze társalogni németül (danke, bitte, wasserbüffel), így csak remélni tudom, hogy a Google Translator jól dolgozott a címen. Rögtön három német relációjú könyv következik, mind jó, mind teljesen más.

Herta Müller: Szívjószág

Essünk túl a nehezén, Herta Müller épp olyan, mint mindig, a Ceauşescu-diktatúra utolsó éveinek rettegéssel teli, fullasztó légkörét ábrázolja olyan hitelességgel, amelytől már A róka volt a vadászban is megijedtünk. Öngyilkosságok, titkosszolgálat, kihallgatások, emigráció mint egyetlen megoldás, már annak, akit nem lőnek le közben, nincs daganatos betegsége, vagy nem fárad bele az egészbe. Négy jó barát küzdelme a túlélésért a 80-as években: nem mindenkinek sikerül. „Georg hat héttel kiutazása után, egy kora reggelen ott hevert a frankfurti aszfalton. Az átmeneti szállás ötödik emeletén nyitva volt egy ablak. A táviratban ez állt: Azonnal meghalt.” A többiek sem járnak sokkal jobban. "Kurtot holtan találták a lakásán. Felakasztotta magát egy kötéllel." Ne zárjuk azért Herta Müllert ilyen gyászosan, kitúrtam a legvidámabb jelenetet is a szövegből: „Edgar a tornatanárral együtt lakott. A fürdőkád lefolyójából naponta előjött egy patkány. A tornatanár már évekkel ezelőtt összebarátkozott vele, mondta Edgar, mindig szalonnabőrt tesz neki a fürdőkádba. Emilnek hívja.” Ha pocséknak érezzük az életet, bátran nyúljunk a romániai sváb írónő könyveihez: hamarosan úgy fog tűnni, nagyon is jól mennek a dolgaink valójában.

Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen

Berlinbe szakadt honfitársnőnk munkája egy könnyed futam, szinte már populáris a Herta Müller-féle apokalipszishez képest. Mora főhőse napjaink embere, a laptopján és mobilján csüngő bohém üzletember, Darius Kopp, aki egyetlen képviselője cégének Európában. Kopp azonban nem dolgozza magát az infarktusig vállalati öltönyben. Munkanapjai tulajdonképpen irigylésre méltóak: saját teraszán kezdi a melót nem túl korán, aztán vagy bemegy az irodába vagy nem, egyébként pedig folyamatosan feleségével és legjobb cimborájával bulizik a berlini éjszakában. Remekül felépített karakter, aki mindezek ellenére nem egy ellenszenves playboy, hanem egy sokszor szerencsétlenkedő, hízásra hajlamos, rendetlen figura, mintha már régről ismernénk. A könyv Koppon kívül is egészen sok életszerű szereplőt tartalmaz (ökoromantikusok, klasszikus szandálos keletnémetek, energiavámpír família), nevezzük mondjuk kortárs szórakoztató szépirodalomnak, aminek a 400+ oldal ellenére is gyorsan végére lehet járni.

Ingo Schulze: Mobil

Jöjjön végül a nagy kedvenc, Ingo Schulze, akinek egyik alapmunkájáról kapta a blogom a nevét. Schulze már régóta dokumentálja kelet-európai létünket a vasfüggöny előtt és után. Muszáj idéznem Esterházy Pétert a Szimpla sztorik-ról: „Fontos, magyar könyvet tart kezében az olvasó, a rendszerváltás azon könyvét, melyet Magyarországon egyikünk sem írt meg ilyen teljesen, életszerűen, ideológiátlanul, vidáman, mélabúsan, szikáran, drámaian, drámaiatlanul.” Nem is írok több jelzőt Schulzéról, itt van minden. A Mobil tizenhárom történet keletnémetekről, németekről, rólunk és mindenkiről. Benne van a világ. Ha elolvassuk a Hit, remény, szeretet, 23-as szám, vagy az Egy éjszaka Borisnál című novellákat, szinte mindent tudni fogunk az életről.